Bemutatták végre a legújabb Csillagok háborúját, kár hogy az egyéves felszopás után őrült csalódás volt a film. Talán nem is lehetett volna másképp, a félelmetesen jól működő marketinggépezett biztosra ment, tök mindegy, hogy valójában milyen film lett az Ébredő Erő, mindenki kíváncsi rá.
Innentől kezdve masszív spoilerek.
Nem lett jó, és erre nagyon rossz érzés volt rádöbbeni. Amikor a mozivásznon megjelent a sárga Star Wars-felirat, egy emberként kezdett tapsolni és visongatni a közönség. A bevezető szöveg, és az első, tényleg menő jelenet alatt még széles vigyorral az arcomon ültem, aztán ahogy telt az idő, döbbentem rá, hogy nem tetszik ez a film, és azért nem, mert nem jó.
JJ Abrams rendező nagyon ügyesen elkerüli azokat a hibákat, amiért a rajongók meggyűlölték Lucast – hiszen Abrams maga is rajongó –, nicsenek játékmackók, Jar-Jar Binks és borasztóan blőd párbeszédek.
Az eredeti filmek szellemiségéhez viszont sajnos ő sem tud hű maradni. Habár sikeresen elkerüli, hogy az Erőt, mint az előzménytrilógiában, valami áltudományos faszságként kezeljék, elveszi annak csodás mivoltát, ahhoz, hogy valaki használni tudja, már nem kell hinni ÉS egyfajta titkos tudással rendelkezni: a filmtörténet legszomorúbb elmetrükkjét hátha bejön alapon süti el az egyik főszereplő.
Ez első blikkre nem tűnik olyan jelentős problémának, de érdemes visszaemlékezni, hogy az eredeti trilógiában milyen hangsúlyos volt a remény, amit a Jedi-lovagok jelentettek, illetve az ezekbe vetett hit. Az Ébredő Erőben a hősök gyakorlatilag gond nélkül sikerrel járnak (épp ezért a vagánykodás sem vagánykodásként hat, hanem sokkal kínosabban), meghalni csupán az hal meg, aki valami torz Obi-Wan-féle önfeláldozást lép meg.
És ez fémjelzi is, hogy miről szól a VII. Csillagok háborúja: Abrams összeszedte azokat a momentumokat, amiket a rajongók szerettek az eredeti filmekben, ész és normális ok-okozati viszonyok nékül összepasszírozta őket egy filmbe, nyakon öntötte egy adag fényes, látványos csirr-durr-piff-puffal, aztán hadd szóljon. A végeredmény egy Star Wars-os díszletek között játszódó, agyatlan akciófilm, aminek annyi köze van az eredetihez, mint a fazéknak, a benne fővő leves ízéhez. Vagy az új Kirk kapitánynak a régihez. Biztos van, akinek ez bejön.
Nagy kár, hogy az eredeti szereplők is pont ilyen öncélúak, valójában semmi szükség Leiára, C-3PO-ra, vagy szegény Han Solóra. Luke Skywalkerről inkább ne is beszéljünk. Az új főszereplők közül egyedül a Daisy Ridley által alakított Rey a szerethető karakter, ő viszont nagyon. Finn, a kiugrott rohamosztagos, bármilyen érdekes koncepció is ez, sajnos lapos, hozza a kötelező, vicces fekát, de egyébként nincs rá sok szükség a filmben. Poe alig szerepel, Kylo Ren pedig leginkább egy rossz vicc, és kínos Vader-paródia. Phasma kapitány? Ja, tényleg ő is szerepelt.
Persze nem szabad elfelejteni, hogy ez valójában csak megalapozása egy új franchise-nak. Amire nem biztos, hogy különösebben kíváncsi vagyok a továbbiakban.
