A Gyűrűk Ura története erősen építkezik az északi, germán mitológiából, így bizonyos tekintetben Wagner A Nibelung gyűrűje c. leghíresebb operájával osztozik közös gyökereken.

Az alábbi videóból viszont az is kiderül, hogy a film zeneszerzője, Howard Shore tovább mélyítette a kapcsolatot, és Wagner leitmotif –magyarul vezérmotívumnak nevezett – technikáját is alkalmazza a trilógia zenéjénél.

 

Angolul nem tudóknak, itt a lényeg:

A technika lényege, hogy a különböző szereplők, helyszínek, csoportok, stb. saját-saját zenei témákkal rendelkeznek, és ezen témák különböző változatai, kölcsönhatásai, mind reflektálnak, ábrázolják a történet fordulatait.

Magyarán a Gyűrű Szövetségének összeállása előtt, a Szövetség témája csak egy-két hangszeren játszott változatban jelenik meg, mintegy töredékként. Egy ilyen töredék hallható akkor is, amikor a sebesült Frodót és Arwent üldözik a Gyűrűlidércek. Itt a lidércek témája a beéréssel fenyegeti a Szövetség témáját, ahogy azt a konkért szereplők is teszik. (Hasonló dolog történik Mória bányáiban, ahol a támadó orkok zenéje feszül a szövetségének.)

A Gyűrű Szövetségének megalakulásával először hallható teljes monumentalitásában a zene, majd kétszer, mielőtt és miután elindulnak a küldetésükre. Gandalf eltűnésével, Boromir halálával, majd a Szövetség felbomlásával megszűnik annak a lehetősége, hogy a téma újból teljes pompájában szóljon: legközelebb csak a trilógia legvégén történik ez meg.

Amit még érdemes megjegyezni, hogy a tolkieni mitológiában a zene különösen fontos szerepet játszik. A Szilmarilokból kiderül, hogy Középfölde, és az ott történtek gyakorlatilag egy mennyei zenei párbaj anyagi manifesztációja. A különböző angyali lények az isten Illuvatar szólamát játszák egy harmóniában, és az egyik lázadó angyal, ezt a harmóniát töri meg, amikor a saját szólamát kezdi játszani.

via